Hey, hey, hey! Üdvözlök minden kedves látogatót a blogomon! :)
Gondoltam így megszólításnak jól jön egy kis amerikai szleng, amit eddig csak
filmekből bírtam elcsípni, na de majd most….! Pár nap és én is bátran
köszönhetek így az embereknek, mivel igen, most jön a nagy csattanó, az USA-ba
utazok, a rotary keretein belül, egy teljes tanévre cserediákként!!!! Hogy
várom-e? – Még szép! És hogy izgulok-e? – Furcsamód nem. (bár ahogy írom ezt a
bejegyzést érzem, hogy ez a dolog nagyon komoly, véresen komoly! :D) De hogy
bemutatkozni se felejtkezzünk el, Lillának hívnak, szeretett szülővárosomból
Szegedről indulok, és egészen az új otthonomig a icike-picike O’Fallon-ig meg
sem állok! Összehasonlításként itt vannak az adatok a két város népességszámát
illetőleg. Szegeden (a Wikipédia szerint) 170 285 főt számlálhatunk, míg
O’Fallonban csupán csak 30 000-ret. Nagy változás lesz ez, de örülök, hogy
végre egy kis vidéki levegőt is szívhatok! Egyébkémt O’Fallon Illinois államban
fekszik szinte egy köpésnyire (a sportközpont) St. Luis-tól. Aminek igazán
örülök, mert imádok sportolni! Főleg a talajtornával kerültem közeli
kapcsolatba, így úgy gondoltam, hogy majd az USA-ban felcsapok szurkolólánynak,
mert végül is a két sport sok mindenben hasonlít egymásra. (és annyi mindenben
különbözik is, de ez már nem számít). A lényeg az, hogy sportolni fogok, így
gond nélkül tömhetem magamba a hamburgereket! :D Viszont ha még is megéheznék egy
kis magyar kajára a kedves fogadó (host) családom szeretettel fog nekem főzni,
mivel mondták, hogy imádják más népek főztjeit kipróbálni. Azért majd én is
besegítek nekik, de azt hiszem, majd ha el is megyek tőlük ők is remekül fognak
boldogulni, mivel az egyik ajándékom a számukra egy magyar ételeket tartalmazó
szakácskönyv lesz angolul. A host családom egyébként egy aranyos házaspár lesz,
akiknek a gyerekeik már felnőttek, s már nekik is vannak gyerekeik, akik közül
kettő a szüleikkel nagyon közel fog hozzánk lakni. Remélem, hogy hamar
összebarátkozok majd velük. Most hadd mutassam be a közvetlen fogadó
családomat, Vanessa és Dale McCollum-öt! Egy tipikus amerikai kertvárosban
laknak, egy kerítés nélküli házikóban, három tündéri kutyával! A sport mellett
az állatokat is imádom szóval jobb helyre nem is kerülhettem volna! Az ifjúsági
felelősöm, Jessica Wierdth, pedig állatorvos! Egyébként egy hihetetlenül kedves
és jó humorú nő! Alig várom hogy találkozzak velük! Vagy ahogy nekik is mindig
írtam I can’t wait to see you! Azt hiszem ennyi lenne az első bejegyzésem, de
ne aggódjatok hamarosan jelentkezek és szerintem az már Amerikából lesz! Holnap
lesz az utolsó napom itthon, de mint már említettem még nem igazán izgulok,
főleg, hogy már rengetegen megnyugtattak hogy nagyon jó lesz, így semmi okom
rá, nem igaz? De ezt amúgy is tudtam! Másrészt ma kaptam meg életem egyik
legeslegjobb ajándékát, egy szuper pólót, amin egy kollázs van baráti fotókkal
és egy rövid, de annál meghatóbb üzenettel, mégpedig: Hiányozni fogsz! Meg
kaptam még egy gyönyörű karkötőt, amin egy hőlégballon van, jelképezve, hogy
majd „elszállok, de vissza is szállok”. És még egy fecskés medált, aminek a
jelentése ugyanez, de olyan szívbemarkoló! Kaptam még sok más hasznos és
figyelmes dolgot is amiket ha nem haragszotok már nem sorolok fel. A
búcsúzkodáson már túl vagyok, még csak a szüleim maradtak hátra, akiktől azt
hiszem a legnehezebb lesz elválnom. De mint tudjuk nem örökre megyek el, szinte
ha az egész életemet nézzük alig töltök el ott egy kis időt, így nem is úgy
tekintek rá mint egy „örök” dologra. Viszont a tapasztalatok és élmények amiket
kapni fogok már egy örök életre szólnak! Így eme blogon keresztül minden kedves
ismerősömtől elbúcsúzok, de üzenem, hogy nem olyan sokáig szabadultak meg
tőlem! :DD A folytatást pedig hamarosan olvashatjátok…. Hehe remélem ezzel
mindenkit felcsigáztam! Ennek a bejegyzésemnek a végét mégis stílusosan akarom
lezárni, mégpedig Gossip Girl szavaival élve:
xoxo
